Az uralkodók és nemesek játékai voltak a lovagi tornák és a kardpárbajok, de megjelent az íjászat, vadászat, valamint több küzdő- és vízisport is.
A lovagi tornák gyökerei a háborúra való felkészülésig nyúlnak vissza. Ott néhány ember helyett tömegek mentek egymásnak és komoly sérüléseket tudtak összeszedni. Mikor ez a mozgásforma szabadidős tevékenységgé szelídült, a szabályai és az eszközei is finomodtak. Közel sem voltak már olyan kaotikusak, de változatlanul életveszélyesek voltak. A cél nem volt más, mint tompa hegyű dárdával kiütni az ellenfelet a nyeregből.
Miért folytatták, ha veszélyes volt? Kétségtelenül a dicsőség és a nyeremény motiválta őket és ez nem csak a nemesekre, az uralkodókra is ugyanúgy igaz volt.
Említésre méltó uralkodónak számít a sportban I. Miksa király, a hírhedt angol VIII. Henrik, a francia II. Henrik, illetve a mi Hunyadi Mátyás királyunk is.
A lovagi torna kétségtelenül a vezető sportág volt ebben a korban, ám megjelent a vadászat és íjászat is, melyből utóbbi fontos katonai gyakorlat is volt, előbbi viszont tisztán kedvtelésből zajlott, ráadásként élelmet is szereztek maguknak.
Minden társadalmi rétegben népszerű volt a birkózás, mint visszatérő sportág a pánhellén játékokból, amely a testi erő összemérése mellett kiváló szórakozásul is szolgált a nézőknek.
Előkerültek a labdajátékok is, melyek távolról sem voltak még kiforrottak, nem volt több fajtája, mint a mai kézilabda, kosár, vagy röplabda. Szimplán “labdázás” néven volt ismert és laza szabályok alapján zajlott. Ezek nem szolgáltak több célt, csak szórakozás volt, ám annak kiváló formája, ahogyan a mai labdajátékok is.
A szárazföldi játékok mellett megjelentek a vízi sportok is. Víz közelében élő vagy dolgozó embereknek fontos készség volt, de nem tudott mindenki úszni. Nem volt olyan széles körben elterjedt, mint ma. Sportként főleg a csónakázást választották.
A sport kultúra a középkorban kiemelkedően fontos, hiszen nem csak fejlesztette a készségeket, de közösségi élményként is szolgált, így erősítve a társadalmi összetartozást és az emberi kapcsolatok szorosabbra fűzését.
